Rügy blog

Szia Bendő!

Majd apád biztos tesz föl képeket erről a síelésről, de beszámolok róla gyorsan. Hát ez kurva jó volt (anyád mintha kerülné az ilyen kifejezéseket, pedig biztosíthatlak, hogy hagyja el a száját ilyesmi, néha ). Apád kegyetlenül síelt, nem volt a lábán léc 15 éve, erre felcsatolta és eltűnt mind Ed a Karácsonyi vakációban, és 4-5 órán keresztül csak ritkán láttuk, akkor is épp egy sört vett be, már ment is vissza. A lényeg tulajdonképpen, hogy még nem tudod, de azt hiszem nagy sízéseknek nézel elébe, lehet hogy anyád is, de az macerásabb menet lesz Neki ugyanis egyszer volt a lábán léc, akkor is hetekig borogatta a térdét vagy mijét utána, mert elesett rögtön. Nekem azóta is gyanús, hogy a jagatea volt ott a lényeg, aztán alibiből borogatott, de majd megcáfol, mi meg nem hisszük el. De a viccet féretéve: ez baromi nagy volt, apád teljesen beleszeretett a sízésbe újra (ideje volt talán), mi meg ittunk eleget a kocsmában Miklóssal meg a nagyapáddal, meg Imrével, aki a Marci apja. Mindenki apa.

Na, majd elmondja apádszáj, hogy mi volt, hogy volt, én csak bejelentkeztem, hogy élek ám még. Csak az ilyen beszámoló-jellegű dolgokat mindig szüleid teszik ki. Úgyhogy van is egy vers itt, hogy hű maradjak Ja, most volt a költészet napja, tudod, József Attila április 11-én született (még jó hogy nem április elsején, mint anyai dédapád, akiről tőlünk túl sokat nem hallhatsz, én legalábbis alig emlélszem egy-két dologra, apád talán jobban, de hatalmas fazon lehetett a maga módján, reméljük egy-két vonása felbukkan benned ) Na szóval itt egy Kosztolányi-vers, nekem az egyik kedvencem:

Most harminckét éves vagyok.
Nyár van.
Lehet, hogy tán ez, amire
vártam.
Egészséges bronzarcomat
aranyfénnyel veri a nap,
és lassan
megyek fehér ruhában a
lugasban.
Pipámba sárgálló dohány,
a füstje kékes, halovány.
A fák alatt egy kerti széken
alszik szelíden feleségem.
A küszöbön fiam. A szeme kék láng,
nagy szőke fej.
Álmos, puha száján csiklandva csorran
a lanyha tej.
Vad délután, a föld parázsló.
Részeg-virágok és darázs-szó.

Ha haldoklom, ezt suttogom.
Nyár volt.
Jaj, a boldogság máshová
pártolt.
Egészséges bronzarcomat
aranyfénnyel verte a nap,
és lassan
mentem fehér ruhában a
lugasban.
Pipámba sárgálló dohány,
a füstje kék volt, halovány.
A fák alatt egy kerti széken
aludt szelíden feleségem.
A küszöbön fiam. A szeme kék láng.
Nagy szőke fej.
Álmos, puha száján csiklandva csorrant
a lanyha tej.
Vad délután volt és parázsló.
Részeg-virágok és darázs-szó.