az a helyzet, hogy most nagyon ráérek, mert őrzöm a kicsilány álmát, aki az egész délutánt végighányta…, ezalatt ap küzd kint Jucituval, hogy menjen fogat mosni, mert már el kellene mennie aludni. Ők is együtt fognak aludni, de csak miután mi felnőttek megnéztük a Homeland sorozat utolsó 3 részét.

Már kb 1 hónapja felváltva vagytok betegek, most éppen mind a ketten. Angolon már jó ideje nem voltam, és azt hiszem már nincs is nagyon értelme…, sajnos. Na, de sebaj hipp-hopp és itt a Tavasz.

Árvát több mint 2 heti fogvatartás után, szabadon engedtük, mert gyógyultnak találtuk a sebét. Máris kicst élhetőbb idebent a helyzet, nagy és büdös volt, de azért nagyon szeretjük.

Mivel mint azt már fentebb említettem pár hete, én is lakásfogságban vagyok veletek, tanulni nem lehet, mert “… pisilni kell, vagy szomjas vagyok, vagy kakiltam, esetleg kell kakilni…”, szóval ilyen nagyon komoly beszélgetések zajlanak itthon, így úgy döntöttem a gasztonómiai tudásomat fejlesztem, mert azért abban nem tudtok nagyon megzavarni. Mesterfokon sütök, főzök ap. nagyon örömére, íme pár igazán jól sikerült étel: hortobágyi húsospalacsinta (kizárólag borjúhúsból), tökéletes tejfölös pogácsa (finom omlós), Dédi féle csokikrém a hozzá illő csodaszép piskótával, vargányaleves, stb…, persze volt ami elsőre nem sikerült, sőt másodjára sem.

Kb. 1 hónapja leszámoltam nikotinnal, modjuk volt már ilyen, de remélem most ez lesz az utolsó.

Persze varrni is szoktam, csak az is egy olyan program ami nélkületek gyakorolható. A Godo farsangi jelmezét én varrtam, de előző este elkezdett hányni, így eltettük jövőre:)

és az elmaradhatatlan fotók következnek:)