Rügy blog

Benedek,
sokat gondolkodtam mostanában, hogy mit is írjak neked. Mert versekkel igyekszem majd mindig szolgálni (és próbálok annyi alázattal lenni az irodalom iránt, hogy a minimális szintre szorítom a saját alkotásokat, persze ha más nyomja kezedbe, annál jobb ), meg ilyen-olyan viccekkel, lépegető, meg ilyesmi, hiszen mi másra jó egy jó nagybácsi , de néha azt hiszem, illene és jó volna valami komolyabbat is írni neked. De aztán rájövök, minek is komolykodni. Lesz abban részed nélkülem is, és ha időnként pont azért jönnél hozzám, mert éppen túl sok a komolyság, annak (is) örülni fogok. Hiszen ha éppen meg tudom mutatni neked azt, amitől a rosszat ki lehet nevetni, akkor többet segítettem, mintha együtt ülnénk és ráncolt homlokkal, komoran bólogatnánk, hogy hát igen bizony… Nem mondom, hogy nekem mindig sikerül(t), de legalább azt tudom, hogy érdemes így próbálni. Ja és még valami. Ez bután is hangozhat akár, de lesz olyan talán, amikor majd jól jön: jogod van ahhoz, hogy jól érezd magad. Mindig. Úgyhogy fel is dobállak legközelebb, ha találkozunk.
Have fun, Benedek.