Rügy blog

Drága kis terroristám:)

Hát megszülettél, kicsit bővebben erről…
Augusztus 6án befeküdtünk a kórházba. Kedden reggel megvizsgált a doktor, és feltett egy un. méhtágító zselét, ami elméletileg elindított valamit…, majd közölte, hogy holnap reggel szülünk. Nem tudom elmondani, mit éreztem, állatira féltem. Eljött az este, alig bírtam elaludni, de azt tudtam, hogy kell az erő másnapra. Hajnali 3kor pisilésre ébredtem, és onnantól beállt a gyomorgörcs. 3/4 6kor felmentünk a szülőszobára, ahol minden szoba tele volt, visítozó hülye szülőnőkkel. A szülésznő csak 1/2 7re jött, addig ott hallgattuk a jajveszékeléseket, akkor már tudtam, hogy EDA-t tuttira kérni fogok. Az orvos is megérkezett olyan 7körül, akkor már a császár járt a fejemben. Majd megindították burokrepesztéssel a szülést, aztán kaptunk oxitocint, amitől a fájások be indultak eleinte elviselhetően, de aztán, mint derült égből a villámcsapás, megerősödtek és egymásba értek, iszonyatos volt. Kértem az EDA-t, de akkor ment be az aneszteziológus egy császárra, jött a szopás 2 és 1/2 óra, azt hittem belehalok. Végre megkaptam az EDA-t, amit még 2 másik követett, és elkezdtek jönni a tolófájások /kakilónak is szokták hívni/, akkor ismét próbáltam kérni még egy utolsó EDA-t, de nem kaptam, mert ezeket a fájásokat érzeni kell. Mondhatom állatira nyugtató volt, apádnak azt mondtam, hogy üljön mögém, és látni sem akarom. Ezt persze nem bántásból mondtam, csak mivel nem tudtam, mi jön még, nem akartam, hogy ismét végig aszisztálja a szenvedésemet. Szerencsére, ez egyáltalán nem volt annyira szörnyű, és kb. 20 perc elteltével meg is születtél 15.18 perckor. Mikor a hasamra raktak, kb. 1 percre, fel sem tudtam fogni, hogy te bennem voltál, azt hiszem megkönnyebbülést éreztem, hogy vége, és túléltük. Téged rögtön elvittek, de persze apád mindenhová ment utánad:) Megvizsgáltak, megállapították, hogy minden rendben van veled. Engem még utána összefoltoztak, apád ellenőrizte, hogy szépen csinált e meg a doktor:) Téged elvittek az újszülött osztályra, apád elment nekem kajáért, és piáért. Nekem még maradnom kellett 2órát a szülőszobán, az EDA miatt. Mire te leértél az újszülött osztályra nagymamádék /apai/ már ott voltak, és anyád bátyja is bejött megnézni téged:) Olyan 7 körül kaptalak meg, csak néztelek, aludtál, én meg nem akartalak felkelteni. Az első mellre tétel, másnap délután volt, de nem igazán jártunk sikerrel. Szombaton engedtek ki minket, hazafelé benéztünk nagymamádékhoz, és utána jöttünk haza. Akkor még nem tudtuk mi vár ránk, az elkövetkező 2 napban. Szombaton egyáltalán nem voltál hajlandó cicizni, és fogalmunk sem volt, hogy mit csináljunk veled, csak üvöltöttél. Aztán maradt a tápszer, anyádnak akkor még nem volt teje. A vasárnap is hasonlóan telt. IsdiAndival 4órán keresztül kínoztunk téged, hogy fogad el a cicit, de nem ment. Este átjött FolbiKriszta /szerencsére/, mert mint kiderült, rosszul szereltük össze a mellszívót, vagyis volt tejem, csak mi hittük azt, hogy nincs. Innentől kezdve beindult az kisipari tejfejés. Még eleinte próbáltalak mellből szoptatni, mellbimóvédővel, de te annyira lusta vagy, hogy, kb. 4óra alatt etted volna meg az adagodat.