Éjjel
Szia Kisszáj:) /keresztapád a SZÁJ:)/
tegnap volt itt Roland /anyád kisfőnöke/ együtt ebédeltünk, meg megnézte a házat. Neki is van egy kisfia, nagyon szép kisfiú, tényleg.
Délután végre rászántam magam, és kivasaltam a maradék ruhádat, és a saját kórházi cuccaimat is. A neten megnéztem, hogy mit kell vinni a kórházba, és összeírtam, mit kell még venni. Nagyon furcsa érzés, annyira vegyes. Talán csak magamat nyugtatom, hogy nem félek, de tudat alatt, teljesen be vagyok szarva. Azzal nyugtatom magam, hogy olyan sokan túlélték a szülést, akkor én is túl fogom, biztos baromira fog fájni. Elkezdtem tegnap a táskákat is felpakolni, a tiedet és a sajátomat is. Ma megnézzük Mamit, ma van a névnapja, és elmegyünk előtte-utána vásárolni. Talán a tegnap délutáni eseményeknek köszönhetően, hogy így elment ez a 37 hét, és talán 2hét múlva már itthon leszünk veled együtt, nagyon rosszul aludtam az éjjel. Görcsölt a lábam, szegény apádnak kellett masszíroznia, nem tudtam aludni, végig az volt az érzésem, hogy szülünk. Pánik? Talán…
Tegnap volt itt a védőnő is, hát sok újat nem mondott. Majd akkor jön mikor már itthon leszünk.
Végülis úgy döntöttünk apáddal, hogy nagyid /anyai/ itt lesz velünk 1hetet, hogy segítsen. Nem akarom apádat cseszegetni, hogy mosson, főzzön, takarítson, én meg irányítsam az ágyból mellőled. Meg tudod ő már látott pár csecsemőt. Apád amikor tud majd hazajön, mert az elején még, te is a szülés fáradalmait fogod piheni, enni, aludni fogsz. Azt meg, hogy alszol, azt akkor is meg tudja nézni, ha hazajött a munkából. Én mikor már nagyobb leszel, akkor fog itthon maradni velünk 1-2hetet:)
Na megyünk, mert még gyógyszertárba is menni kell inzulinért.
Anyu
Legutóbbi hozzászólások