|
|
Lassan kezdődik a kaland:)
Szia,
megfőztük apád kedvenc ételét, amit anyád készít. Csípős szecsuáni + az a ronda madár /nagyapád szerint:)/ és rizs.
Reggel megint voltak méhösszehúzódásaim, mármint csak kettő, de az elég sokáig tartott. Apád is ágyban volt reggel velünk, együtt lustálkodtunk, nagyon romantikus volt:) Tudod ő mindig nagyon korán megy dolgozni, olyan 5körül kell, és 1/26-kor már el is megy itthonról, de ma egy kívételes nap volt, és csak 7körül indult el dolgozni. Azt mondta, megpróbál korábban ellógni, jó lenne:)
Délután felszereljük a polcodat, és a falvédődet is. Utána pedig megyünk a dokihoz, és ma este 24et fogunk nézni. Vettem csokit, és kávét a kórházba, mert a csoki jó lehet a szülőszobán, a kávé meg másnap, hogy ki tudjak kellni az ágyból, vérnyomás helyreállítás a kivérzés miatt. Most már tényleg útra készek vagyunk. Ma még kitakarítom apád egyik papucsát, mert a szülőszobára csak tiszta talpú papucsba lehet bemenni. Ha maradhatunk a héten itthon, akkor hétvégén rendbe teszük a hálót, és kiteszünk mamádnak /anyai/ mindent, ami kelhet a te fogadásodra ágynemű, pléd, pisifogó, esetleg egy-két ruha, hogy tudjanak válogatni apáddal:)
Mondtam apádnak, hogy mikor jövünk haza, akkor álljunk majd meg mamádéknál /apai/, mert a kórházban nem tudnak majd megfogni, ott csak üvegen keresztül nézhetnek meg. Szeretném, ha meglepetés lenne nekik:) Itt kérem a lelkes blog olvasókat, Szilvi, Márton, hogy nem elkotyogni:)
Holnap már tényleg bemutatom a cicákat.
csók
anyu
ui: már nagyon várunk…
Szia Fiam,
hát meg volt a szokásos körmenet, és elégedettek voltunk apáddal, mert 10.30-ra mindennel végeztünk. Az ultrahangon azt mondták, hogy most olyan 3,5 kg körül vagy. A diab-ra már nem kell mennünk, és amint megszülettél, én elhagyhatom az inzulint. A CTG-n is minden rendben volt. Utána benéztünk mamádhoz, szokásos kávézásra, ez nálunk olyan mint az angoloknál az 5órai tea:), majd elkísértük mamádat az Ikeába, és Kikába, mert Mártonnak szeretett volna egy-két dolgot venni. Hát nem sikerült mindent, sőt csak dobozt vettünk. Utána mamád hazahozott, és bejött megnézni a te bútoraidat, meg úgy az egész szobát, mert még nem látta. Tetszett neki:) Aztán ő elment, mi meg ebédeltünk, és utána aludtunk egy nagyot, mert éjjel megint nem tudtunk. Apád most ért haza, mert Mártonnak voltak LCD tv-t venni, de most mondja, hogy nem vettek. Apád megy nagyapáddal valamikor mostanában Bécsbe, mert ott olcsóbb minden, és akarnak neked venni pelenkát, meg ezt azt. Papád meg ruhákat akar venni magának.
Anyu
Szia,
ma voltunk ebédelni a mamádéknál, tökéletes rántott hús + burgonyapüré…, és utána a fiúk elmentek LCD tv-t nézni. Mi maradtunk elég sokáig, egészen pontosan a vacsora időig, ami természetesen fagyi volt:) Este apád elment futni, én meg kimentem a mutyikkal játszani. Árva teljesen el volt keseredve, mert apád nem vitte magával. Próbáltam egy kis seggvakargatással megvigasztalni, de most ez sem nagyon hatotta meg, pedig imádja.
Front lesz, szóval az is elképzelhető, hogy jövő héten megszületsz. Bár én nem bánnám, ha még maradnál, hogy dagadj egy kicsit.
Úgy volt, hogy megyünk ma Mártonhoz megnézni az új könyvespolcát, de elfáradtam. Sok lett volna mára. Majd legközelebb amikor fogadóképes lesz meglátogatjuk.
Apád elkezdett egy olyan edzést, ami 1perc futás 2perc séta, és mindezt 8szor. Most jött meg, hát elég jó lehet, mert egészen a 70-esig oda-vissza tartott a program. És mivel olyan jó gazdi, mint férj, és apa is, elvitte sétálni Árvát, utána meg a kicsiket is.
Másik nagymamád elaltatta ma Topi kutyát, mert már öreg volt, szegény…
Már összeállítottam a csoportot akiknek küldünk sms-t, ha megszülettél, bár apád barátai, munkatársai még nincsenek benne. Majd most, ha hazajön, akkor megbeszéljük vele.
Holnap már folytatnom kellene a Rajt, mert ha már itt leszel napi 24órában, akkor nem fog menni. Ebből a szempontból jobb lenne a kórházban, mert ott úgy sincs más dologom, mint olvasni, és téged simogatni naphosszat:) Már arról is beszéltünk apáddal, hogy mielőbb össze kellene hozni a tesódat, hogy viszonylag egyszere legyünk túl rajtatok. Nekem is egyszerűbb lenne úgy visszamenni dolgozni, mint hogy utánad 1/2év v. 1év munka, és utána kistesó. Persze sok függ attól is, hogy milyen gyerek leszel, és mi milyen szülök.
Anyu
Szia Kisfiam,
hát pénteken betöltöttük a 37. hetet, ami annyit jelent, hogy mostantól bármikor elindulhatsz kifelé, már nem leszel koraszülött:), de azért persze nem kell sietned. Hétfőn nagyon sok helyre megyünk, reggel diab. mamma, utána ultrahang és CTG.
Tegnap este apád nagyon fáradtan jött meg a vitorlázásból, annyira, hogy még 24et sem néztünk. Elég jól érezte magát. Ma pedig korán kelt, és ment dolgozni, de nem marad el sokáig. Ma azt mondta, hogy ugye akkor már mondhatja neked, hogy “Rügy, gyere ki:)”
Tegnap előtt voltunk a kedvenc éttermünkben a Steak House-ban, és én minden szabályt felrúgva, jól bekajáltam:) Ettünk nagyon finom tejszínes meggylevest, lekísértük egy kis libamájas steak-kel, amihez áfonyás, laskagombás mártás volt, mennyei…, záróakkord egy buffalo nevű desszert volt, palacsinta megtöltve, vanília fagyival, marcipánnal, és leöntve csokoládéval. Amióta kiderült, hogy cukros vagyok, azóta ez volt az első diéta megszegésem. Talán belefér…
Márton is eljött velünk, bár ő nem evett, mert már a papádéknál vacsorázott. Én nem tudom mi van vele, de megint eléggé megártott neki a sör, pedig csak 3-4 korsóval ivott. Most tanfolyamra jár, az IBM fizeti, nagyon tetszik neki. Már ő is nagyon vár téged, kíváncsi vagyok, mikor először kézbe fog majd, milyen fejet fog vágni, majd lefotózzuk:) Az ember el sem tudja képzelni, mennyire kis pici leszel. Visszatérve, mi vittük haza apáddal, apád is már jó hangulatában volt:), és másnap csak du. 4körül jött az autójáért, szegény gyerek, nagyon beteg volt:(
Tegnap meglátogatott keresztanyád is, főztem nekik /Éva+Artin/ rakott krumplit, nagyon finom lett. Ebéd után fagyiztunk egyet az Osváthban, és csak este mentek haza.
Miután elmentek kimentem a mutyikhoz, mert tudod nincsenek ahhoz szokva, hogy velük egésznap nem foglalkozik senki. Egy kicsit hűlt a levegő is, és gondolom ennek köszönhetően Mula nagyon jókedvű volt, még a labdáért is futott:)
Jelentem tudtam aludni az éjszaka, ez nagy szám mostanában. Nagyon sokat gondolok az elkövetkező napokra, és állandóan te jársz a fejemben, és maga a szülés, és hogy vajon mit fogok érezni, közvetlen azután, hogy megszülettél. Szerintem ez fel sem fogható, most itt vagy bennem, én táplállak, belőlem élsz, tényleg anyád egy gazdatest:) Apád bent lesz velünk míg vajúdok, ha beindul a szülés akkor kimegy, és utána visszajön, ha kibújtál:) Szeretnélek már a kezembe fogni, biztos nagyon tündéri gyerek leszel. Tényleg kell a 9hónap, az elején még el sem tudtam képzelni, hogy te ott vagy, létezel, és majd egyszer kijössz, nem vártam semmit, talán fel sem fogtam. Most meg tudom, hogy élsz, mozogsz, reagálsz bizonyos dolgokra /pl. CTG amit utálsz/, nagyon várlak már.
Anyu
 Csali, gondolom a nevéből már kitaláltad, ismét horgászat alkalmával került hozzánk, a főszereplők ua., mint Damilnál. Már itt laktunk Diósdon, mikor is apádék Abony felé mentek pecázni, és ott volt Csali. Azt mondták az ott horgászók, hogy már hetek óta ott ténfereg. Apád úgy gondolta, hogy majd beviszi a Ramicoba, de az ottani kutyusok nem fogadták be. Mire én hazajöttem a munkából már 3muty jött elém lelkesen. Csali Labrador és Vizsla keverék lehet, és kb. olyan idióta, mint egy vizsla. Ő a legokosabb, sose tanítottuk, mégis tudja, mert okosan elleste a többiektől, hogy az ül, fekszik mit jelent. Az utcán tökéletesen közlekedik póráz nélkül, ha szólunk neki visszajön, nem úgy mint Mula uraság. Elég erőszakos, amit Mula néha megun, és veréssel torol meg, véleményem szerint többször is megérdemelné a verést, de Damil mindig ott van, és kettőjük közé áll. Ha viszont Árva mégis elveri, akkor Damil lefekszik a földre, ezzel is Mula tudtára adja, hogy őt bizony ne bántsa. Ugatásnál is, ha úgy érzi Damil, hogy Mula baromi ideges, akkor hátrébb vonul, és lefekszik, tart Mulától. Bezzeg ez a kis majom, ez nem adja meg magát, egyik nap összeugrottak, szerintem miattam, és Csali elkapta Árva nyakát, na sejthetted mit kapott ezért. Ezek a verekedések nem tartanak sokáig, kb. 5perc, és szerencsére még egyiket sem kellett emiatt orvoshoz vinni. Cica mániás, ha itt vannak hátul, állandóan a cicákat lesi, és ha kiszúrja valamelyiket, beáll vadász pózba, megmerevedik, ugrásra készen. Szeret nagyon labdázni, most ebben a melegben, minden este mikor kimegyünk locsolni, akkor labdázunk is velük. Árva természetesen ebben a programban nem vesz részt, Damil is fut a labda után, de Csali mindig előbb ér oda. Azt szoktam csinálni, hogy direkt Damilnak dobom, hogy legyen egy kis siker élménye néha neki is. Télen elég rosszul nézett ki Csali, mikor már itthon laktunk építkezés után, akkor is. Fel volt puffadva, olyan tunya volt, és a szőre is elkezdett hullani, meg korpás volt a bőre. Elvittük a Ritához, és kiderült, hogy alacsonyan működik a pajzsmirigye. Azóta gyógyszert szed, és örök életében szednie kell. Most már jól van, bár vissza kellene vinnünk kontrollra, még mielőtt te megszületsz, meg kellene venni nekik féregtelenítőt is. Csalit is bánthatták, mert ha kicsit morcosabban rászólunk, akkor rögtön behúzza fülét-farkát, és lefekszik. Mikor beteg volt, akkor sérülések is voltak a bőrén, a Rita megultrahangozta, és van benne 3-4 db. sörétes puskából származó lövedék. Gondoljuk ezeket akkor kapta, mikor még nem nálunk volt. Mikor még jártam velük sétálni, és visszahívtam, visszafutott és egyből lefeküdt, mintha verést várna. Szegény, pedig tényleg soha sem bántjuk őket.
Holnap a cicák jönnek:), sietni kell, mert lassan már veled együtt írom ezt a blogot, persze csak, ha hagyod:)
Anyu
Szia Kisszáj:) /keresztapád a SZÁJ:)/
tegnap volt itt Roland /anyád kisfőnöke/ együtt ebédeltünk, meg megnézte a házat. Neki is van egy kisfia, nagyon szép kisfiú, tényleg.
Délután végre rászántam magam, és kivasaltam a maradék ruhádat, és a saját kórházi cuccaimat is. A neten megnéztem, hogy mit kell vinni a kórházba, és összeírtam, mit kell még venni. Nagyon furcsa érzés, annyira vegyes. Talán csak magamat nyugtatom, hogy nem félek, de tudat alatt, teljesen be vagyok szarva. Azzal nyugtatom magam, hogy olyan sokan túlélték a szülést, akkor én is túl fogom, biztos baromira fog fájni. Elkezdtem tegnap a táskákat is felpakolni, a tiedet és a sajátomat is. Ma megnézzük Mamit, ma van a névnapja, és elmegyünk előtte-utána vásárolni. Talán a tegnap délutáni eseményeknek köszönhetően, hogy így elment ez a 37 hét, és talán 2hét múlva már itthon leszünk veled együtt, nagyon rosszul aludtam az éjjel. Görcsölt a lábam, szegény apádnak kellett masszíroznia, nem tudtam aludni, végig az volt az érzésem, hogy szülünk. Pánik? Talán…
Tegnap volt itt a védőnő is, hát sok újat nem mondott. Majd akkor jön mikor már itthon leszünk.
Végülis úgy döntöttünk apáddal, hogy nagyid /anyai/ itt lesz velünk 1hetet, hogy segítsen. Nem akarom apádat cseszegetni, hogy mosson, főzzön, takarítson, én meg irányítsam az ágyból mellőled. Meg tudod ő már látott pár csecsemőt. Apád amikor tud majd hazajön, mert az elején még, te is a szülés fáradalmait fogod piheni, enni, aludni fogsz. Azt meg, hogy alszol, azt akkor is meg tudja nézni, ha hazajött a munkából. Én mikor már nagyobb leszel, akkor fog itthon maradni velünk 1-2hetet:)
Na megyünk, mert még gyógyszertárba is menni kell inzulinért.
Anyu
a ma esti mese következik:)
Apád, keresztapád, és Árpi barátjuk elmentek horgászni, ott alvósra. Hozzám átjött keresztanyád, egy kis alkoholos beszélgetésre. Apád olyan éjfél körül telefonált, hogy ők az autóúton találtak egy kb. 2hónapos kiskutyát, és hazahozzák. Damilnak szélte-hossza egy volt, egy németjuhász keveréknek nézett ki. Mikor megérkeztek és letették, Árvu és ManóJános jól megszagolgatták, majd beengedték. Árpi megállapította, hogy fiú, amúgy ha jól emlékszem keresztapád ötlete volt, hogy nem hagyják ott, mert az majd az “ő kutyija” lesz. Majd a fiúk távoztak. Mivel még olyan pici volt, megengedtük neki, hogy a lakásban aludjon velünk. Mi még italoztunk egy kicsit, közben ismerkedünk az új egyénnel, meg is etettük, és itattuk. Reggel csörgött az óra, én felpattantam, hogy felhúzzam a redőnyt, eközben egy hatalmas fos-szarba léptem, felrántottam a lábamat, kissé másnaposan, telefröcsköltem a falat, a szekrényt fossal. Ez a nap remekül indult, másnaposan fos takarítással. Damil nem volt aranyos kiskutya, őt nem lehetett ölbe venni, szeretgetni, mert ő csak harapott, és ugrált. Nagyon sok bosszúságot okozott, többször gondoltam úgy, hogy megölöm. A kukát számtalanszor borította ki, és pakolta ki ill. ette meg a tartalmát. A végén már úgy jártam dolgozni, hogy vittem magammal Damilos ruhát, és hazafelé átöltöztem. Damil nem csak minket nem kímélt, de a járókelőket sem. Mivel Kőbányán vaskapu volt amin nem láttak ki, emiatt hetente többször mentünk velük sétálni. Volt úgy, hogy megszöktek, Árva se lát, se hall módon átrohant az Óhegy úton, Damil utána. Voltak izgalmak. A ligetben Damilt csak akkor lehetett elengedni, ha tuttira nem volt ember a közelben, ugyanis akit ő meglátott, ahhoz odarohant, és ráugrott. Nem volt mit tenni, hívtunk egy kutyatanárt. Még így utólag is azt gondolom, hogy hasznos volt, nekünk és nekik is. Egyik alkalommal, találtak egy dobozt egy fa alatt. Apád összeszedte minden bátorságát, én addig a két kutyit megpróbáltam megfogni, mert persze nagyon élénken érdeklődtek, és kinyitotta a dobozt, két kiscica volt benne, nagyon picik. Hát persze őket is hazavittük, majd állatorvoshoz, mert férgesek voltak, meg bélfertőzésük is volt. ManóJános annyira örült nekik, hogy onnantól, csak szekrénymagasságban volt hajlandó közlekedni. Az egyik maradt, a másikat sikerült elajándékozni. Vissza Damilhoz…
Ugye a fiúk szerint fiú volt Damil. Olyan féléves lehetett mikor mondom apádnak, hogy itt valami gyanús, mert még mindig ülve pisil. Mikor vittem oltásra, akkor kérdeztem a dokitól, hogy ugye akkor ez egy fiú kutya, mire ő ez sosem volt fiú, és mostanában tüzelni fog:( És így is lett…, Mula persze felcsinálta, úgyhogy mehettünk Ritához /állat- és családorvos/, hogy akkor ivartalanítsa. A keresztanyád varrt neki ruhát, és a nagyidéknál voltak napközben, míg mi dolgoztunk. Azért kellett így csinálni, mert a tölcsért leszedte magáról, és félő volt, hogy esetleg szétszedi magának a varratokat, és elvérzik. Sajnálom, hogy nem csináltunk róla és a csinos kis ruhájáról képet. Most már Damil lehiggadt, és egy bájos kislány kutya lett belőle, aki neveli a két fiút, és persze mindig védi Csalit, ha Mula néha meg akarja ruházni, megjegyzem teljesen jogosan. Állandóan csak puszit ad, de még mindig olyan bélpoklos mint kiskorában, csak most már Mula nem meri elvenni tőle a csontot.
Szerintem annyira fog rád vigyázni, hogy rajtunk kívül senki se mehet majd a közeledbe, lehet mi se:(
és ahogy ígértem, kezdjük a mesét…
egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, a nagyidékhoz elég közel, volt Ő, betegen, éhesen, büdösen, nagyon szegényen…
 ezt apád még élek fel fogja róni nekem, hogy én nem akartam az Árvát befogadni, ami így nem teljesen igaz. Szóval én megláttam, és mondtam, apádnak, hogy nézze szegény állatot. Apád nem nyughatott, telefonált egyet-kettőt, és kijöttek egy menhelyről, és befogták, nekünk nem hagyta magát. Nem messze onnan, elvitték az egyik állatorvoshoz, ahol ellátták a sebeit, majd közölték, hogy 2naponta kötözésre kell vinni. A menhelyes pasi elhúzott, majd telefonon azt mondták, hogy sérült és fekete állatot, nem fogadnak be. Nem volt mit tenni, valahogy be kellett tenni a kocsiba, na ez elég gáz volt, és haza vinni. Tudod aki nem ismeri Mulát, az nem tudhatja, milyen kedves, és hát a kinézete, annyira nem bizalomgerjesztő. Na, nagy nehezen, betuszkoltuk, és hazavittük Kőbányára. Én azért nem szerettem volna kutyát, mert volt Marci, és féltettem, és Kőbánya egy átmeneti szállás volt, nem tudtuk, hogy ha onnan menni kell, akkor hova is fogunk menni, és hát egy 45kg-os kutyával, kicsit nehezebb a dolog. ManóJános mikor meglátta Árvát, úgy startolt rólam, hogy még a pólómat is kiszakította. Árva pedig bemenekült egy fáskamrába, és gyakorlatilag 2hétig ki sem jött. Nem tudom mit csinálhattak vele, de lelkileg teljesen össze volt törve. Minden nap többször mentünk hátra hozzá, és próbáltunk vele kedvesek, barátságosak lenni:) És emellett, minden második nap meg kellett erőszakolni, és be kellett tuszkolni az autóba, a kötözés miatt. Aztán szerencsére a fáradalmaink nem voltak hiába valóak, és Árvu elkezdett magához térni, Marcival nagyon jól kijöttek. Mikor Árvu evett, és Marci oda pofátlankodott a kajájához, akkor mindig hagyott neki egy szeletet az ételéből, szinte el sem hittük mikor láttuk:) Ő a tökéletes kutyi, leszámítva, hogy szökős, és nem fogad szót. Sétáltatni csak pórázon lehet. Ki lett herélve, hátha megnyugszik, de nem. Nagyon kíváncsi vagyok, mit fog hozzád szólni:), szerintem imádni fog:).
A sérüléseit megnézve, harapások voltak, mi azt gondoljuk, hogy kutyákat engedtek rá. Rohadtak az emberek.
Fajtáját tekintve, talán Beauceron, mert csak ennek az fajtának van mind két hátsólábán dupla farkas köröm. Mi ezt levetettük, mert ha ez beakad valamibe, és leszakad, akkor az állat elvérzik. Egy kis ismertető a fajtáról, mert nem túl gyakori, és kitudja mi lesz 20év múlva:
Származási helye Franciaország Középnagytermetű, megjelenése atlétikus és elegáns. Kiválóan ellenáll az időjárás viszontagságainak. Feladata, a felügyeletére bízott rakoncátlan állatok megregulázása. A csorda biztonságának megteremtése. Kiegyensúlyozott idegrendszerű, rendkívül intelligens, bár kissé akaratos, önfejű kutya. Idegenekkel szemben tartózkodó, a családját imádja. Gyerekekkel szemben toleráns, azok felett bábáskodik, óvja őket. Rusztikus külseje és kitűnő tulajdonságai, magabiztos és ellentmondást nem tűrő fellépése, kiváló őrző-védő kutyává teszi. Sportos, nagy mozgásigényű eb, szinte minden kutyasportban jól szerepel. Gazdája kedvérét mindenre képes, óriási a gazda felé, a bizonyítási vágya, a legkeményebb és legnehezebb őrző-védő feladatokat is örömmel elvégzi csak, hogy gazdáját elégedettnek lássa. Későn érő, fajta, kétéves kora előtt, sok komolyságot ne várjunk tőle. Könnyen és gyorsan képezhető, neveléséhez határozott ember, kemény kéz, de megfelelő mennyiségű gyengédség és türelem szükséges. Első kutyás, vagy túl gyenge kezű embernek nem javasolt, gyorsan felismeri a lehetőséget és igyekszik átvenni a parancsnokságot. Jól alkalmazkodó típus, családi házban és lakásban egyaránt tartható. A lakásban tartott Beauceron-nal sétáljunk sokat, szeret labdázni, mindig kapható egy kis játékra. Szőrzete rövidnek mondható, sok karbantartást nem igényel. Színe fekete – cser, a vörös színek, lehetne tűzvörösek. Aki egy sportos, elegáns, már-már arisztokratikus megjelenésű, de kitűnő házőrző kutyát szeretne magáénak tudni, annak a beauceron (boszerón) az, egyik legjobb választás.
 
Ez mula:)
Szia Fiam,
Már csak 2hét:)…., már rég nem írtam, de mentségemre legyen, hogy iszonyatos melegek voltak, és hát már ekkora pocakkal, elég nehéz az élet, kint 40fok, bent 30fok:(. Ezt még tetőzte, hogy anyád keresztlánya is itt volt, egy seggfej…, egy darabig nem akarom látni, tunya, tohonya, hazudós mint az anyja, és az apja.
Voltunk múlt héten kedden a Végh dokinál /nála fogsz születni, ha minden igaz/, ő azt szerette volna, ha 31-én befekszem, és meg is fenyegetett, hogyha valami bajod lesz megöl engem:(, de neked semmi bajod sem lehet:). Amúgy is kaptunk itthonra egy CTG-t, amivel naponta kell 2x mérnem a csöpp szivedet, és utána be kell küldeni az atokat a kórházba, és ha bármi lenne, akkor úgyis rögtön hívnak, de miért is lenne, hisz te egy nagyon aktív kisfiú vagy, ma a 20 perc alatt, 97x mozdultál meg, azt hiszem nem kedveled ezt a szerkezetet:), de ez nem kedv kérdése. Visszatérve a kórház kérdésre, amúgy a Végh aug. 6-ig szabin van, szóval szerintem ráérünk 6-án befeküdni, és remélem 7-én megintítja a szülést, majd jövő héten megbeszélem vele. Tegnap óta anyád lába egy elefántéra hasonlít, néha zsibbad a kezem is.
A múlt héten megnéztük a Transformers-t, hát neked biztos tetszeni fog, az eleje unalmas volt, hm. Tegnap pedig a Die Hard 4-et, csak az űrmanók hiányoztak belőle:), amúgy nem volt rossz, egyszer nézhető. Tudod, ha megszületsz egy darabig nem fogunk tudni sehová se menni, mert ha minden jól megy egész nap enni fogsz:)
Tegnap voltunk reggel a diabos mammánál, az új Honvéd kórházban, itt mindenki sírt, pontosabban a jobb oldal, hogy bezárnak 4 kórházat, ugyan ebben a kerületben van vagy 8, és egyet csinálnak helyette. Tudod mit kisfiam, ha most ilyen lenne a Szabolcs utcai kórház, akkor önkét és dalolva vonultam volna be, akár 2 héttel ezelőtt is. Nagyon kultúrált, van benne légkondi, kávéautomata, amiből nagyon finom melange jön:), étterem, gyógyszertár, kényelmes székek a váróban, fordrászat. Na ennyit a politikáról.
Remélem mire te felnősz, ez nem fog újdonságnak számítani.
Ma megyünk a Folbiékhoz, de természetesen előtte megállunk az Osváthnál, és jól megtömjük magunkat fagyival, direkt visszafogottan vacsoráztam, hogy jó sok fagyit meg tudjak enni. Majd veled is sokat fogunk oda járni, végülis útbaesik hazafelé:), viszünk Krisztáéknak sütit.
Múlt héten volt itt anyád főnöke, még nem látta a házat, tetszett neki, jó volt látni, tudod 11 év, az 11év:) Tegnap pedig a Szilva volt itt:) Nagyon elfoglaltak vagyunk, tele programmal:)
Ma már elkezdtem kimosni neked még egy-két cuccot, meg a pelenkázó táskát is, mert lassan össze kellene pakolni a kórházi csomagot, kimostam és kifőztem a mellszívót, a cumikat is. Az utóbbit persze végszükség esetén fogjuk csak használni.
Holnap kivasalom azokat, amiket ma kimostam, meg anyád cuccait, és bepakolok. Apád hétvégén elmegy vitorlázni, lehet hogy átjön a keresztanyád, még nem biztos, mert elég szar hangulataban van, majd meglátjuk. Honlap átmegyünk Ágihoz, mert már rég láttuk.
Holnap jön a védőnő délelőtt.
Lesz légkondink, mert nagyon-nagyon meleg van, hétvégén felszerelni a kis Tata /Tata apád és keresztapád gyerekkori barátja/a hálóba.
csók
Anyu
|
Csali, gondolom a nevéből már kitaláltad, ismét horgászat alkalmával került hozzánk, a főszereplők ua., mint Damilnál. Már itt laktunk Diósdon, mikor is apádék Abony felé mentek pecázni, és ott volt Csali. Azt mondták az ott horgászók, hogy már hetek óta ott ténfereg. Apád úgy gondolta, hogy majd beviszi a Ramicoba, de az ottani kutyusok nem fogadták be. Mire én hazajöttem a munkából már 3muty jött elém lelkesen. Csali Labrador és Vizsla keverék lehet, és kb. olyan idióta, mint egy vizsla. Ő a legokosabb, sose tanítottuk, mégis tudja, mert okosan elleste a többiektől, hogy az ül, fekszik mit jelent. Az utcán tökéletesen közlekedik póráz nélkül, ha szólunk neki visszajön, nem úgy mint Mula uraság. Elég erőszakos, amit Mula néha megun, és veréssel torol meg, véleményem szerint többször is megérdemelné a verést, de Damil mindig ott van, és kettőjük közé áll. Ha viszont Árva mégis elveri, akkor Damil lefekszik a földre, ezzel is Mula tudtára adja, hogy őt bizony ne bántsa. Ugatásnál is, ha úgy érzi Damil, hogy Mula baromi ideges, akkor hátrébb vonul, és lefekszik, tart Mulától. Bezzeg ez a kis majom, ez nem adja meg magát, egyik nap összeugrottak, szerintem miattam, és Csali elkapta Árva nyakát, na sejthetted mit kapott ezért. Ezek a verekedések nem tartanak sokáig, kb. 5perc, és szerencsére még egyiket sem kellett emiatt orvoshoz vinni. Cica mániás, ha itt vannak hátul, állandóan a cicákat lesi, és ha kiszúrja valamelyiket, beáll vadász pózba, megmerevedik, ugrásra készen. Szeret nagyon labdázni, most ebben a melegben, minden este mikor kimegyünk locsolni, akkor labdázunk is velük. Árva természetesen ebben a programban nem vesz részt, Damil is fut a labda után, de Csali mindig előbb ér oda. Azt szoktam csinálni, hogy direkt Damilnak dobom, hogy legyen egy kis siker élménye néha neki is. Télen elég rosszul nézett ki Csali, mikor már itthon laktunk építkezés után, akkor is. Fel volt puffadva, olyan tunya volt, és a szőre is elkezdett hullani, meg korpás volt a bőre. Elvittük a Ritához, és kiderült, hogy alacsonyan működik a pajzsmirigye. Azóta gyógyszert szed, és örök életében szednie kell. Most már jól van, bár vissza kellene vinnünk kontrollra, még mielőtt te megszületsz, meg kellene venni nekik féregtelenítőt is. Csalit is bánthatták, mert ha kicsit morcosabban rászólunk, akkor rögtön behúzza fülét-farkát, és lefekszik. Mikor beteg volt, akkor sérülések is voltak a bőrén, a Rita megultrahangozta, és van benne 3-4 db. sörétes puskából származó lövedék. Gondoljuk ezeket akkor kapta, mikor még nem nálunk volt. Mikor még jártam velük sétálni, és visszahívtam, visszafutott és egyből lefeküdt, mintha verést várna. Szegény, pedig tényleg soha sem bántjuk őket.
Legutóbbi hozzászólások